Belenézek a kék tükörbe

Azt látom, hogy tűz van benne

Elmosódva, köd szállt agyamra

És nem látok át rajta

Ez az egész, egy olyan bizonytalan érzés,

Jobban fáj mint a belső vérzés

Olyan nehezemre esik a koordináció

És ha belegondolok, nem is olyan jó

Az hogy most itt vagyok

Kicsit lépni sem tudok

Ez miatt, nem is gondolkodok

Kicsit nehezemre esik

Hogy másoknak, nekik

Könnyebben megy az előre lépés

Nekem inkább egy hosszú lépést

Asszem egy nő miatt kezdtem el inni

De most már azt kezdem hinni,

Hogy mekkora barom

Voltam én akkor

És köd sem száll el

Sűrűbben takarja el

A valóságot, de majd ha tisztán látok

Akkor nem rinyálok

És majd gondolkodok is néha

Mielőtt, török a célra

De most én bizonytalan vagyok

Nem érzem azt amit tudok…