Már megint a régi nóta,
Azt hittem, kétszer nem lépek ugyanabba a folyóba
De tévedtem, és megtettem
Megintcsak nagyon jó barát lettem…
Megint nem lettem szerelem, hanem jó barát
Megint fényesebb volt a 24 karát
A határt nem találtam el, ilyen nincsen
A majdnemből megint nem lett minden…
Én ezt nem értem, pedig reméltem,
Sőt, volt amikor éreztem
De akkor is tovább lépkedtem
És a célomon ismét túllőttem
Mert már megint annyira szeretnek,
Hogy innentől kezdve, csak barát lehetek…
De én márt látom, egyszer kitalálom,
Hogy hol van az a bizonyos határom
És meg tudok majd akkor állni
Amikor még lehet szállni
Repkedni a nő elé
Mint nyílvessző a tábla felé
És eltalálni,
A szívébe vájni
Hogy Pedrito, rád fogok mászni…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
