Négy ember, a városban egyszer
Dacolva a hideg téllel,
Elfagyott arccal és kézzel
Szar élettel…
Nincsen az útjuknak célja
De elindultak a nagyvilágba
Van aki nem tudja, hogy szeret vagy nem szeret
Nem tudja mennyire éri meg
Az hogy hülyének nézzenek…
Négy ember, a városban egyszer
Nekik ennél több kell
Négy ember…
Mindenki keres valamit de nem találja
Lehet, hogy ott van, csak nem látja
De az is lehet, hogy ott van nála
Az élet csupa kérdés, lehet, nincsen válasz
A négy ember csak megy, hulla fáradt
Hosszú ideje az úton járnak
Érzem mennem kell, engem várnak
Valahol, valahol…
Négy ember, találkoznak még eggyel
Már öten vannak, de menniük kell
Keresniük kell.
|