„Egy vers a kedvenc tanáromról!”

Ha beülök fizikára,

Gyakran gondolok Korzikára!

Rá nem mondhatom,

De most leírhatom:

Mi bánt minden fizikán,

Bejön és elfúj, mint egy hurrikán!

S újra rádöbbent, mindig van mitől félni,

S minden fizikát, óráról órára túl kell élni!

Szerdán mikor két órám van vele,

Akkor a tököm nem kicsit telis tele!

Ha +úszom mindkettőt 1-es nélkül,

Rám jön egy érzés féktelenül,

Egy kicsit ünnepelni kéne,

De sajnos a hétnek még nincs vége,

Közeleg a hét útolsó matek órája,

S ezt az egész csoport kurvára „bánja”!

S, hogy őt csak kicsit jellemezem

Most leírom szellemesen:

Fehér gatya tundra bugyi,

Hát ő nem a Nici Belucchi!

A „kedves tanárnő” minden csak nem ártatlan bárány,

Inkább maga a sátán!

Félre a poént és a viccet,

Tegyük magasra a lécet!

Attól, hogy felírta a táblára, azt gondolja tudjuk,

Mi csak stílusosan annyit mondunk, hogy tanultuk!

Módszerei nem kicsit elavultak

A diákok az óráin nem keveset aludtak,

Azt, hogy én hányszor azt nem tudom,

De egy biztos, az óráit kurvára unom!

Ha nem vagy kedvenc, örülsz ha görbül,

S a 2-nél jobbat kapsz, sírsz az örömtől!

Fáj az igazság, de sajnos ez van,

Aki jobbat tud és fiú, az egy igazi kan!

A szülőknek adja a jópofit, és a profit,

S elmagyarázza, hogy gyermeke agyilag non profit!

S aki azt hiszi, túl lőttem a célon,

Hát én nem vagyok egy Villon!

Ez készült hát fizikán,

Mi lett volna Korzikán?