„Egy vers a kedvenc tanáromról!”
Ha beülök fizikára,
Gyakran gondolok Korzikára!
Rá nem mondhatom,
De most leírhatom:
Mi bánt minden fizikán,
Bejön és elfúj, mint egy hurrikán!
S újra rádöbbent, mindig van mitől félni,
S minden fizikát, óráról órára túl kell élni!
Szerdán mikor két órám van vele,
Akkor a tököm nem kicsit telis tele!
Ha +úszom mindkettőt 1-es nélkül,
Rám jön egy érzés féktelenül,
Egy kicsit ünnepelni kéne,
De sajnos a hétnek még nincs vége,
Közeleg a hét útolsó matek órája,
S ezt az egész csoport kurvára „bánja”!
S, hogy őt csak kicsit jellemezem
Most leírom szellemesen:
Fehér gatya tundra bugyi,
Hát ő nem a Nici Belucchi!
A „kedves tanárnő” minden csak nem ártatlan bárány,
Inkább maga a sátán!
Félre a poént és a viccet,
Tegyük magasra a lécet!
Attól, hogy felírta a táblára, azt gondolja tudjuk,
Mi csak stílusosan annyit mondunk, hogy tanultuk!
Módszerei nem kicsit elavultak
A diákok az óráin nem keveset aludtak,
Azt, hogy én hányszor azt nem tudom,
De egy biztos, az óráit kurvára unom!
Ha nem vagy kedvenc, örülsz ha görbül,
S a 2-nél jobbat kapsz, sírsz az örömtől!
Fáj az igazság, de sajnos ez van,
Aki jobbat tud és fiú, az egy igazi kan!
A szülőknek adja a jópofit, és a profit,
S elmagyarázza, hogy gyermeke agyilag non profit!
S aki azt hiszi, túl lőttem a célon,
Hát én nem vagyok egy Villon!
Ez készült hát fizikán,
Mi lett volna Korzikán?
|